Egy kis anyák napi köszöntő :D
Boldog anyák napját szeretnék kívánni ezzel a kis videóval. Jó szórakozást! (Ja, és egy kis angoltudás nem árt hozzá... viszont akkor NAGYOT ÜT!)
Boldog karácsonyt és sok ajándékot kíván az Enjoy The Silence!
Ezzel a kis videócskával szeretnék kedveskedni mindenkinek, aki karácsonykor is olvassa a blogomat:
Kis visszatekintés - Brutival
Már épp kezdtem elfelejteni a pár bejegyzéssel ezelőtt említett dumaszínházas kiruccanásomat, amikor a TeCső-n megtaláltam azt, ami mégis felszínre hozta:
Akkor Brutival indult az este, és az új történetek, amiket mesélt, szinte szórul-szóra megegyezett a műsorban hallhatókkal.
Továbbá még hozzátennék egy kis felfedezést - szintén Brutitól. Egy Quimby számról lenne szó, ami - mint megtudtuk - a fingásról szól. Az első versszak pontosan ezt bizonyítja:
Quimby - Most múlik pontosan (részlet)
Most múlik pontosan,
Engedem hagy menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
u.i.:
Már augusztus van.
...
A fenébe is.
...
Már ideje volt lecserélni a hátteret.
Nyári helyzetjelentés
Szép jó belső-ázsiai vadlovat kívánok minden kedves olvasómnak!
Hát, hölgyeim és uraim, itt egy újabb nyár. Ezt ugyebár mindenki arra használja, amire akarja. Van, aki kipiheni magát. Van, aki szerez egy kis plusz pénzt diákmunkával. Van, aki egyik buliból a másikba jár. Van, aki csak gépezik megállás nélkül... És van, aki pihengél, gyilkolássza a kötelezőket (mondjuk már az utolsó előttinél tart), örül, hogy végre lecsengett a vihar - és nincs annyira dögmeleg -, továbbá elmegy bobozni Visegrádra. Ez utóbbi lennék én.
Igaz, nagy zivatarokat jósoltak mindenhol, mi (én és a kíséretem) ebből viszont semmit sem éreztünk - hál' égnek. Na, ennyit a tegnapi időjárásról. A poén az egészben az, hogy míg öcsém ott helyben, én csak itthon, hazaérve sérültem le. Ráadásul nem is akárhogy!
Félreléptem az udvart és a teraszt összekötő lépcsőn. (Jellemző. A veszély közben szinte soha, viszont a legnagyobb biztonságban tuti, hogy sikerül összetörnöm magam... Na ja :D) Persze most már csak röhögök rajta, mert még most sem sikerült rájönnöm, hogy hoztam össze.
Továbbá:
Hazudik, aki azt mondja, nagy a munkanélküliség. Nézzétek meg, hogyha még egy ilyen kiváló tehetség is állást kap...(mielőtt rákérdeznétek, ezt a gyöngyszemet az egyik fóti ismerősömnél találtam, amikor náluk vendégeskedtem) :
Feltételezem ezt az irományt használta hozzá:
Végül beszúrok egy kis ínyencséget, aztán lépek. Szájonárá!
Búcsúzás
Éééééééééééééés NEEEEEEM! Nem fejezem be a blogot. Csupán... lezárom a 2010/2011-es tanévet.
Mint az nektek is feltűnt, egy tanév újra eltelt. Nem kételkedek benne, hogy mindenki sok mindennel lett gazdagabb. Vannak, akik egy új baráttal/barátnővel, vannak, akik olyan sikerekkel, amikre örök életükben emlékezni fognak, és olyanok is akadnak, akik csak egy csomó egyessel. Na, az utóbbiakhoz szólna főleg a következő megfigyelés eredménye:
"Osztályzatok:
régen:
5: igen, számítottam rá
4: valamit másképp csináltam
3: MIVAAAAN?
2: ilyen nincs...neeem... ilyen tényleg nincs!
1: anyuék nem fogják elhinni!
...és most:
1: igen, számítottam rá
2: valamit másképp csináltam
3: MIVAAAAN?
4: ilyen nincs...neeem... ilyen tényleg nincs!
5: anyuék nem fogják elhinni!"
Végül egy jó tanácsot szeretnék intézni kedves, angolt tanuló olvasóimhoz: ha visszajöttök, NEHOGY EHHEZ HASONLÓ TUDÁSSAL KEZDJETEK!
Szó, endzsoj de hálidéj... end dö szájlensz!
Meglepi!
Hazudtam egy csöppet, amikor azt állítottam, hogy legközelebb 15-én jelentkezem, ugyanis elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot.
14 évvel ezelőtt...
...egy viszonylag szép, nyári napon...
...egy új élőlény érkezett a Földre...
...talán picit előbb is, mint gondoltuk volna...
...ez volt a szüleim egyik legbüszkébb pillanata...
...és most 14 év múlva...
...engedjétek meg, hogy...
...bulldog szülinapot kívánjak annak, akire illik ez a leírás...
HEPPI BÖRSZDÉJ ÖCSISAJT (alias Tomi)!
Helyzetjelenés
Végre, itt a nyár, és vele együtt az új és első idei nyári bejegyzésem!
A mostani hét 7főtől szerdáig eléggé húzós volt, ugyanis sok, a tanév utolsó dolgozatainak betudott irománnyal leptük meg a törekvő tanerőket. Bár lehet, hogy csak nekem látszott oly' soknak.
Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy egyre gyakrabban van gyengébb minőségű (mondhatnánk azt is, hogy F-O-S) kaja a menzán. Ezalatt konkrétan a száraz tésztára gondolok (ami nemcsak ehetetlen, de rághatalan is - bizony, még rágónak is borzasztó lenne) meg a HALÁL EZER RIZSSZEMÉRE. Most igazából az utóbbit részletezném.
Kéremszépen, valaki (- azért fogalmazok így, mert már nemtom, ki mondta) egyik nap panaszkodott, hogy "Sosincs rizs a menzán, hol itt a változatosság?" Na aztán a holokausztra való emlékezés napján megkapta a magáét. Az ebéd konkrétan paradicsomleves volt RIZSSEL TELE és rizsa egy kis pörkölttel. Átvitt értelemben és szószerint is megrágalmazták a 2 fogást.
Azóta senki se mer rizsát kérni.
Az meg a slusszpoén, hogy a szerdai leves összetevőinek egyiket be se lehetett azonosítani. Valami fura gomba lehetett benne, aminek a tönkje piros volt, és furcsa "gombalevelek" is voltak benne. Persze a konyha ezt ravaszan csak "Zöldségleves"-ként írta ki. Mindenesetre szerencse, hogy nem mérgező. (Vagy az, hogy még nem fejtette ki hatását...)
Továbbá a MÁV újra bizonyította, hogy megint volt egy "kevéske" pénze. Ezúttal maga Ákos kérte el "jegyeinket, bérleteinket ellenőrzésre felmutatni".
Na és tegnap egyik osztálytársam javasolta, hogy keressek egy barátnőt magamnak. És úgy gondoltam, előtte mérlegelem a döntést az alábbi videókkal.
Nu, ennyi lenne mára. Legközelebb 15-én jelentkezem. [Amúgy meglepő, milyen jól tud esni egy kis blogolás egy könnyed, utolsó infódoga után, főleg ilyen dögmelegben.]
Ma este...
...végre, megtörik a jég...
...végre valóra válik egy álom...
...végre, eljutunk (én és még néhányan)...
...egy SHOWDER KLUB FELVÉTELRE!!!
Fú, de rég vártam már rá! (Na ja, azért is, mert a jegyeket hónapokkal előtte le kellett foglalni, de összehoztuk.)
Na jó, igazából csak ennyi lett volna. Vagy mégsem? Beza', hogy ti se unatkozzatok, beszúrok egy enyhén ütős, külföldi stand-up comedy felvételt:
Azok kedvéért ideírom a szöveget, akiknek nem ugrott be pár szó:
-Az első alkalom, hogy szexeltem... (- ez volt a stand-up-os)
-Az tegnap volt?
[- így szólt egy merész nőci a közönségből. De meg is kapja a magáét!]
-Köszi, hogy emlékeztettél! [- ezzel célozva, hogy a csaj volt a másik fél]
További szép estét kívánok! És kitartás, hiszen gondoljatok bele: már csak kevesebb, mint 4 hét van hátra!
AT LAST...
Íme, mindenki legnagyobb örömére (és fél év várakozás után) feltöltöttem az újságot, amit itt tekinthettek meg: Hupikék Lap megtekintés!
Jó olvasgatást kívánok!
Ladies and gentlemen...
Végre, megszületett...
...itt van, és köztünk él...
...sikerült, bár nem sokan remélték...
...DE MEGSZÜLTEM A MELLÉKNÉVJEGYZÉK TELJES MÁSIK OLDALÁT 1 NAP ALATT!
Fú, azért nem semmi egy meló volt. A közeljövőben jön a második fokozat: meg is tanulni őket...
...ahogy mondja: BOAAAAA!
Sok szerencsét sorstársaimnak, és kérlek, kívánjatok ti is sok szerencsét!
Boldog nyulat és sok locsolást/locsolót kíván...
...Én és a blogom ezzel a kis videóval!
Megint egy szerda
Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy bejöttem potyára a suliba, holott még tudtam is, hogy csak a 4.-re kell :S Na de sebaj. Ha megtörtént, akkor inkább használjuk ki az előnyeit. Pédául, amint azt ti is látjátok, lecseréltem a hátteret. Kicsit már untam a régit.
A másik előny: egy új bejegyzés.
Igazából nem túl sok minden történt velem. Azt leszámítva, hogy tesztelgettem a DARKSPORE bétáját, találtam egy új ismerőst K. Konrád személyében, továbbá a tegnapi utolsó két óra elmaradt, aminek volt egy hátulütője is.
Ad 1: elmaradt egy német és egy énekóra,
ad 2: a közeli metrómegállónál kigyulladt az egyik szerelvény, úgyhogy kipróbálhattam a "heringesdoboz" effektust a pótlóbuszon. Fenébe.
A mai nap meg nem sok minden fog történni. Sőt, szinte semmi. De egy bizonyos: a szünetben (végre) elkezdem feltöltögetni a devART-os képeket. Még esetleg egy húsvéti bejegyzéssel jövök. Ha nem, akkor a csajoknak sok locsolót, a fiúknak meg sok sikert az ünnepre való tekintettel!
(Gyuri listája, amit el kell végeznie a tavaszi szünet előtt:
-Új háttér találása és beszúrása: PIPA!
-Új bejegyzés: PIPA!
-Olyan videó beszúrása, ahol egy légy pipálgat egy listát:...
...PIPA!)
És akkor most, szégyen szemre...
Egyre jobban kezdek rájönni, hogy állatokkal vagyok körülvéve. Nem, nem Gábriel "arkangyalra", drága osztálytársamra gondolok, és nem is azokra, akik nem tudják befogni az arcukat órán (á, dehogy gondolnék ÉN rájuk :D). Valójában, akikre, pontosabban, amikre most gondolok, azok az őzikék a ködben, továbbá azok a fácánok, akiket néha napján szoktam látni... a VONATRÓL! Igen, jól hallottátok. A vonatról. Eléggé érdekes jelenség, az egyszer biztos. Főleg, hogy nem is állatkertben voltak...
Apropó vonat: mindig elfelejtettem leírni, de most csak azért is lejegyzem: a MÁV közel sincs a válság szélén. Íííííííígy van. Hogy miért is gondolom így? Kérem szépen, sztárkalauzok vannak a fedélzeteken. Nem hiszitek? Itt van néhány példa:
Dolák-Saly Róbert (szerintem nincs olyan, ki ne ismerné)
John Cleese bajusszal (akit a Monty Python filemkből és esetleg a Waczak-szálló sorozatból ismerhettek), 
továbbá Tom Hanks is megtalálható, ha te vagy az a szerencsés kiválasztott, akinek megadatik, hogy láthassa.
De eltérve a témától: tegnap K. Bence levetítette prezentációját Bear Grylls-ről. Szerintem eléggé érdekes volt. És tisztelgésül, be is szúrnék pár Bear Grylls-paródiát:
És akkor most, szégyen szemre, ennyi ember szeme láttára legépelem, hogy nem is olyan régen egy úgynevezett DISPUTA versenyen vettem részt. Ez tulajdonképpen arról szólt, hogy kihúztál egy témát sok másik társa közül, és kultúráltan megvitattátok a témát úgy, hogy mindkettőtök más-más oldalt képvisel.
Én a 2 mínuszt húztam, ergó a 2 plusszossal vagyok párban, és nekem jutott a megcáfolás. A társam pedig nem más lett, mint K. Péter, akivel már a színjátszószakkörön összeismerkedtem. Így minden adott volt egy jó kis disputára. Csak az a nyamvadt téma ne tett volna keresztbe (gondoltam akkor, amikor kihúztam)! Mi volt az?
"A gyerekek élete jobb, mint a felnőtteké."
Ezt mégis hogy a jó büdös fenébe fogom megcáfolni? Na de sebaj, köbö negyed óra felkészülés után ezek a gondolatok jutottak eszembe:
-legálisan teheted tönkre az egészséged – egy javaslat egy ottlévőtől
-megházasodhatsz
-18+ (szeretkezhetsz, korhatáros filmek)
-önálló vagy: a szülők nem szólnak bele semmibe
-lehet saját házad
-te lehetsz a télapó
-no suli, no 0. óra
-nem kerülhetünk árvaházba
-nem hallhatsz meg csecsemőként
-nem kezelnek gyerekként
-ugyan dolgozol, de csinálhatsz olyan munkát is, amihez kedved (és persze) képzettséged van, pl. szakács
No, a "legálisan tönkreteheted az egészséged" pontot rögtön ejtettem is, mielőtt bárki is az ellenkezőjét hinné.
És hogy végül is hogy sikerült? Hihetetlen, de egy nagyjából negyed óra várakozás után mi is sorra kerültünk. Hát, eléggé "stand-up comedy"-sre sikerült. A kacajokból ítélve, legalábbis. És - mint az egy újabb negyed óra tanácskozás után - a zsűri csoportos besorolásában (és asszem egyéniben is) megosztott második helyezést zsebeltünk be társammal. Meg kell, hogy mondjam, tényleg le voltunk döbbenve, ugyanis egy ideig tényleg aggódtunk, hogy túlságosan "elvicceltük" a témát.
Na jó, ennyi volt mára, majd jelentkezem, amilyen hamar csak tudok. De most (pontosabban 2 óra múlva) IRÁNY AZ ISKOLAI DÍJKIOSZTÓ!
Sziasztok!
UPDATE: megvolt a díjkiosztó, és a már régebben említett újságunk iskolai szinten első (!) helyezést ért el, úgyhogy mindenképp fel fogom tölteni a remekművet a közeljövőben. Mondjuk azt kicsit sajnálom, hogy az angol prezis versenyre és a disputára még egy oklevelet sem kaptam. De... tudjátok, hogy van ez. A részvétel a fontos.
Egy kis fárasztás
Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy pont ilyenkor jut eszembe bejegyzést írni (és ráadásul nem is a devART-os képek miatt - bocsesz Ceta, ahhoz nekem kell még egy kis idő :) )
Kezdjük egy kis Twilight szemétkedéssel:
Plusz mellé egy vicc:
-Edward... Tudom mi vagy... Nem eszel, a bőröd jéghideg, és sosem láttalak még napon...
-Mondd ki! Hangosan! Mondd!
-Hóember.
[Forrás: faviccek.húdejó]
Aztán jöhet a Rammstein-paródia Mirigy módra (jó, tudom hogy más már rájött, hogy a szöveg a "Hová mész te kis nyulacska?" német verziója. Aki nem hiszi, annak beszúrom a szöveget, és némi német tudással megy is vele valamire.)
Hová mégy te kis nyulacska? (=Wohin gehst du kleines Häse?)
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe málibe,
Az erdőbe. (= Gehe in der Wald.)
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe málibe,
Vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe málibe,
Kertecskének.
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe málibe,
Virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe málibe,
Jóanyámnak. (=Für die Oma.
-> bár mondjuk ez azt jelenti, hogy a nagyanyának, de ez csak részletkérdés...)
Na jó, ennyi elég mára. Még nekem is. Úgyhogy... sziasztok.
Heuréka!
Nem, nem így hívják az új csajomat, mielőtt bárki is azt hinné. Csupán szeretnék valami fontosat bejelenteni.
Amint azt ti is látjátok, eléggé ritkán írok bejegyzéseket, és azok is általában eléggé HOSSSSSZÚRA sikerülnek. Ezért is találtam ki azt, hogy mostantól jóval rövidebb beszámolókat fogok írni. Hát, majd meglátjuk, hogy sikerül-é. Úgyhogy... essünk is neki az elmúlt időszak összefoglalásának.
Szerencsére egy szóval jellemezhetem az új zongora-, viselkedés-kultúra tanáraimat, továbbá a színjátékot - amit végre valahára előadtunk-:
Látjátuk feleim szümtükhel...
...mi ez itten? Hááát igen, megint sokminden történt a legutolsó bejegyzés óta. Hááát igen, megint havazik (apropó hó: az igazat megvallva.). Hááát igen, már megint egy infóórás blogfrissítés gyün (már persze, ha befogtátok a befognivalótokat).
Fú, most azért megnézném, vajon mások (pl. Céta) ilyenkor mit csinálnak, amíg itt punnyadok a gép előtt, és próbálom előkotorni azokat a már-már halovány emlékmorzsákat, amikből össze tudnék gyúrni valamit. Ki gondolta volna, hogy egyszer ekkora alkotói válságba kerülök?
És ki gondolta volna, hogy freddyD tényleg befejezi a ROSSZ PC JÁTÉKOK SOROZAT folytatását? Pedig milyen szórakoztató volt... de legalább így nem megy a minőség rovására a folytatás... "Ferb, asszem tudom, mit fogunk ma csinálni! Emlékezzünk meg erről a -szerintem zseniális - blogról!"
Még a mai napig kristálytisztán emlékszem az első találkozásra. Még általánosban egy barátom ajánlotta, hogy nézzem meg mindenképp a TeCső-n a Big Rigs - Over The Road c. videót. És, meg kell, hogy mondjam, eléggé szórakoztatóak voltak benne a játék (na meg freddyD) őrültségei is. És ezek után lettem aktív nézője a sorozatnak.
Persze azóta számos nagyszerű mű hagyta el a kezét, és számos nagyszerű videót röhöcskélhettünk végig. A többi meg már történelem. Viszont, ha valaki lemaradt volna akárcsak egy részről is, annak HÁZI FELADAT, hogy legközelebbre minimum 1 epizódot megnézzen. Ha nem tetszett, persze nem erőltetem, de mindenképp ajánlom. Már csak a játékok elkerülése végett is.
Hát, azt hiszem, ennyi. Akit tényleg érdekel, az a jobb oldalt levő linktárban meg tudja tekinteni a blogot.
Have a nice day, ladies & gentlemen, goodbye!
A munkának vége, kijössz a gyárból...
...de én nem vodkázom. Inkább ismételten "üdvözlök mindenkit, ma a élet játékát szeretném bemutatni. Hát, mit is mondhatnék? Eléggé szar, szinte játszhatatlan, tele van idegesítő bug-okkal... DE-E-E legalább a grafika a toppon van!"
Najó, nem szar, csak néhol kissé nehezebb. És van, hogy nem tetszik. Vagy egyszerűen nem hozza vissza a beléfektetett energiát. Mindazonáltal, ettől élet az élet. Hisz' akkor nekünk, homo-űbersapiens-eknek túl könnyű lenne. És - ha NAGYON sablonos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy - már megint nem sikerült egy jó ideje összehozni egy zsíros bejegyzést. Egyrészt, mert nem kentem be, másrészt, mert hát ott a suli - és minden egyéb, ami vele jár.
Jesszus, mennyit siránkozok... o_O már lassan én is kiakadok magamtól. Akkor jöjjön is egy vidám összefoglaló:
2011. 01. 31.: "VÉGRE MEGTÖRT A JÉG! Az összes diavetítés kész erre a félévre, és a következő nap az egyiken túl is leszek! :) És ma csak 4 óránk volt *oh yeah*... de ennyi gyors nap erre a félévre elég is volt... vagy mégsem? Ja, egyre jobban alakulnak a dolgok... csak ez a fránya dátha ne lenne!"
2011. 02. 01.: "Helyesbítek: szerdán a másik prezi is bémutatkozik. De kissé izgulok... és még mindig nem tudom, hogy vajon azt osztálytársaim kedvességből VAAAAGY gúnyolódásból nevetgéltek a bemutatóm közben. Ám remélem, hogy az előbbi..."
2011. 02. 02.: "Jó hír: túl vagyok a másikon is. Rossz hír: még egy kis csiszolásra szorul."
2011. 02. 03.: "Irodalom fogalmazásdoga: fertig, a nap hátralevő része sima ügy."
2011. 02. 04.: "Ez egyenlőre csak egy jóslat, de valami váratlant és jót látok a jövőben... majd meglátjuk (-mondta az a bizonyos vak bácsi is, aki nagy merészen át akart kelni az M3-asnak... gyalog. Rest in Peace...). De a viccet félretéve, tényleg valami jót érzek az erőben... például a színjátszó-szakkört!"
Apropó színjátszó: sikerült! Megcsináltam! Bemutattam a diavetítést... méghozzá HATALMAS SIKERREL! Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire jól sikerült. (Ha még kész is lenne...) A társaság még mindig tök tutkeráj, és a történet is kezd összeállni.
Viszont a Showder Klub még várat magára. De ha egyszer ott leszek... akkor ott leszek.
Hopsz, "kitchen get neck" mindjárt, úgyhogy zárom soraimat...
So, thank you for your attention! Have a nice day and a nice weekend! Auf Wiedersehen!
Jelentés a frontról ÉLŐben
Üdvözlet mindenkinek újra (és persze BÚÉK)! Hogy teltek az ünnepek? Gyorsan? Ne aggódjatok, már csak pár (*kuc-kuc*) hónap van a következő szünetig (ami szintén nem lesz túl hosszú, de a szünet az szünet, úgyhogy ne panaszkodjunk). Mellesleg a félévzárás is nemsokára itt van. Ez kinek jó, kinek rossz. Jó lehet azoknak, akiknek nem kell javítaniuk semmilyen tantárgyból és nem riasztgatják őket dolgozatírással. Akiknek meg rossz, azok valószínűleg az ellekezőjét szenvedik el. Na jó, elég a rizsából, lássuk a hét történéseit!
Hétfő: a hazafeleútért köszönet a sínen guruló buszok működtetőinek, hogy a fél órával előbb induló vonatot törölték, így a 3 órakor induló Veres-Váci vonatot egy heringesdobozzá változtatva. De legalább a Nagy Sanyis történelem diavetítésem (amit még szünet előtt vállaltam be) és az angol fogalmazásom kész. (megkönnyebbült sóhaj)
Kedd: órán bemutattam a diavetítést (egyesek nagy örömére és/vagy bánatára) plusz megpróbáltam az egyik tanárt lerajzolni (míg feleltetett) kisebb-nagyobb sikerrel.
Szerda: és igen, eljött ez a nap is! Végre... TÚL VAGYUNK A GAZDASÁG-ISMERETI DOGÁN! Fúúúúú, nem kevés ideig tartott megtanulni, de megérte. (vigyorog, mint a vadalma)
Csütörtök: épp egy új bejegyzést írok a blogon lyukasórában, csak a poén kedvéért
Amint azt ti is láthatjátok, sajna a hetem eddig nem volt túl izgalmas. Reméljük a mai matek szakkör és a holnapi színjátszó feldob.
Majd még később jelentkezem egy kis kaja-elemzéssel az év első ebédjéről. Addig is sziasztok és kitartás! (Gyuri balra el.)
Ho-ho-hó!
Mivel ez a blogom első december hatodikája, inkább egy sürgető témáról szeretnék beszélni.
Először is találtam egy ideillő MJÚZIKOT.
Másodszor: mit is akartam? Hmmm.... ja megvan! Ti hisztek a Mikulásban? Mielőtt válaszolnátok, lássuk a tényeket:
1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, nem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás mégis repülő rénszarvason közeledik.
2. A Földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Mikulás nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken (378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételezzük, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.
3. A Mikulásnak, -hála a különböző időzónáknak és a Föld forgásának - (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük hogy szóban forgó 98,1 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a Föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117 000 000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.
4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s (1000 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban. (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet)
5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés),akkor a Télapó szánja mintegy 321 300 kg-ot nyom. Nem számítva a Télapót (aki ha tényleg minden otthonba eszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.
6. Ha ez a 353 430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolhatóidő alatt égnek el, (eközben 234 000 000 000 decibelerejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A télapót, akire eközben 297 500N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés) 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához.
Én hiszek a Mikulásban... És ti???
Na jó, ma már nem fárasztalak titeket tovább. Ágyő!
Ó, az a csütörtök (na meg az a péntek)!
Ladies & gentlemen! Mindenki helyet foglalt? Helyes. Then, let's begin (with the music, of course)!
Kivételesen lássuk rögtön a csütörtököt. Pontosabban az ebédet: a pörköltös tésztát. Elég jól emlékszem még most is a kinézetére... mert éppen a gatyámon és a cipőmön landolt. :S
Már reggel számíthattam volna rá, hogy ez a nap most más lesz, mint a többi. Először is, késve indultam. Aztán ott volt a lyukasóra. Ugyan kissé kapkodva, de sikerült megcsinálni azt az újságot, ami majd 1 hét múlva kell. (Ezt az agymenést jövőhéten fel is töltöm engedelmetekkel. És azért csak akkor, hogy az osztálytársaim ne tudják lenyúlni az utolsó pillanatban. :P) A két infóóra is elég hosszúra nyúlt, mert tankönyves feladatokat kellett megoldanunk. (Az mondjuk jópofa ötlet volt a könyv szerzőitől, hogy olyan dolgokat is beletettek a kérdésekbe, ami ebben a nagyszerű szerzeményben nem foglaltatik benne... fúj...).
UPDATE: ofővel ellenőriztük azóta, és egyes dolgokat még ő SE TUDOTT!
Aztán megtörtént az első találkozás a viselkedéskultúra tanárral, aki így elsőre egész kedvesnek tűnik. Csak az nem tetszik az egészben, hogy kaptunk írásbeli házit. Nem vészes, csak... kérdés, hogy ennél már csak több, vagy kevesebb lesz. Személy szerint az utóbbiban reménykedek.
És most jöhet a főfogás: az ebéd. Na szóval, az egészet úgy sikerült magamra burrítani, hogy:
eins: rosszul fogtam meg a tányért,
zwei: túlságosan a tálca szélére helyeztem.
És megtörtént a baleset.
Na de: öröm az ürömben, hogy találkoztam valakivel. Méghozzá nem is akárkivel.
Éppen mentem volna kedvenc közlekedési eszközömmel (*köhöm*), amikor megláttam az igazit, az egyetlent, a Showder Klubbos DOMBÓVÁRI ISTVÁNT, alias DOMBIT! (Az igazat megvallva, tényleg sok kilót leadott, és ez élőben is látszik.) És eléggé poénos és kedves élőben is. Azért volt poénos, mert amikor adta az autogramot, akkor megkérdezte, hogy "Ugye ez nem egy rossz dolgozatra lesz?" (egy nem épp ép állapotban levő papírra), és azért kedves, mert egy kézfogással búcsúztunk. Aztán ment a Kecskemét felé tartó vonattal.
A péntekről pedig csak annyit, hogy a színjátszókör előadását részben a kezembe vettem. Mármint, hogy mostanság elég sok ötletet adok, hogy hogyan lehetne a remekművet kissé szórakoztatóbbá tenni. Ugyanis ezt a színjátszókör pár tagja készítette, még múlt évben. És úgy érzem, hogy egyre jobban megy az egész, mind próbailag, mind feljavításilag. Hát, én is kíváncsian várom a végeredményt.
És bocs mindenkitől, de a háttér átalakítása után most megyek vacsorázni. Áhoj mindenkinek!
